1964. augusztus 1-én kezdődött Szankon a kőolajtermelés, ezt követve a földgáztermelés – és előkészítés. Az olajipar fejlődése óriási ütemű volt, 1970 decemberében már a 90. kút próbatermeltetésére kerülhetett sor. A gázüzemben pedig megkezdte működését a napi 2 millió m3 földgázt előkészítő, az első teljesen magyar tervezésű üzem. Közben olyan új módszer kísérletei folytak, majd kerültek bevezetésre, mint a vezetékek belső felületének inhibitorral történő korrózió ellenni védelme. A termelt kőolaj mennyisége az 1970-es években 120-150 ezer tonna/év volt, a 80-as évek első felében 250-300 ezer tonna. A földgáztermelés a 80-as évek közepén érte el csúcspontját, évi 1 milliárd m3-t. Több éven keresztül a Szankon és térségében termelt földgáz biztosította az ország gázigényének 15-20%-át. Az üzemben dolgozók- főleg szanki lakosokból álló- létszáma az 1970-es években 320-370 fő volt.
Ma már a termelt olaj- és gázmennyiség is, és a dolgozók létszáma is sokkal kisebb, de a szakemberekre és a földgázüzemi létesítményekre még sokáig várnak feladatok.
Az olajipar községfejlesztési hatása alig számba vehető: korszerű új lakóházak épületek, aszfaltozott utak, utcák, járdák, iskola, óvoda, kulturális- és sportlétesítmények, víz-és gázvezetékek, csatornázás…
1999-ben a szanki olajtermelés megkezdésének 35. évfordulójára került a Pongrátz Gergely térre egy emlékkő, Pataki Béla szobrászművész plakettjével.
2012-ben „75 éves magyarországi ipari méretű szénhidrogéntermelés” felirattal a MOL Nyrt. Szanki üzemének bejárata előtt helyezték el a második emlékkövetet, melyen szintén Pataki Béla szobrász domborműve látható.