A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása 1927. augusztusában kezdődtek el Szank közigazgatási területén a vasútépítési munkálatok. A vasút hivatalos átadására ünnepélyes keretek között 1928-ban került sor. A vonalon kezdetben gőzmozdonyok, illetve dízel motorkocsik dolgoztak, majd a ’60-as évek elején megjelentek Mk48-as mozdonyok és személykocsik. A település központjában kiépített vasútállomáson teherátrakodó helyet alakítottak ki; mellékvágánnyal és épülettel, ezzel megteremtődött Szankon a tömeges áruszállítás feltétele is. A Kiskunmajsa – Szank- Kecskemét közötti keskenynyomtávú Kecskeméti Gazdasági Vasútnak- ami a teherszállítás mellett a személyszállítást is biztosította – Szankon egy állomásépülete és két megállója van: a Szanki tanyák és a Vadkerti úti megálló. Az első megrázkódtatását a ’30-as évek gazdasági világválsága idején élte meg, amikor kis híján fel is számolták. Megmentésére már ekkor a turizmust hívták segítőül, hogy minél többen keressék fel a bugaci puszta szépségeit. Több híresség is eljutott így Bugacra, mint Tagore hindu költő, vagy Gusztáv Adolf svéd király, de Móricz Zsigmond is ellátogatott ide. 1984-ben ismét a turizmustól remélték a nehézségek megoldását, amikor beindították a nosztalgiaüzemet. A pusztai kisvasútnak igazi varázsa volt, de gazdaságossá így sem vált. A kormányzat 2009. december 12- e óta, nyolcvanegy év után szünetelteti a közlekedést Kecskemét és Kiskunmajsa között, így vasúton nem érhető el Szank.